♪♫Dalszövegek♫♪
"Ennyi volt kicsim ébredj fel
Tévedés vagy nem az ami kell
Volt valami, de rég elmúlt
Minden zárva, de nálam a kulcs"
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem
én nem engedném el
többé már sosem.
Letörlöm én minden könnyed
Áldjon meg az isten téged
Bocsássa meg rossz szavamat
Bocsássa meg ha bántottalak
Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér
Szeretni valakit valamiért
Ne tudja senki ne értse senki, hogy mér
Szeretni valakit valamiért
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiért
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiért
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!
"Túl késő már én többre vágyom rég
Örökre temesd el a múltat
végre tovább kell, hogy lépj
Ez túl késő már ennyi volt és kész"
Születtem nyolcvan, éltem halálomig
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Talán rossz időben, rossz helyen,
De teszem a dolgom,
Hisz ez a sorsom,
Ez a végzetem.
Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?
Mennyi elfelejtett jó?
S mennyi el nem mondott szó?
Amit csak most látok,
Amit csak most bánok,
Hogy sosem mondtam el!
Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át,
Fáradt, gyenge napjaimon vezess át.
Csak fogd a kezem, s maradj
Mellettem, amíg érzed,
Hogy zajos a világ.
Csak téged hív minden apró részem,
De elveszít,
Érzem, széthullok már,
De te összerakhatnál!
Mondd, miért nem figyelsz rám?
Nem is élsz, ha már nem érzel!
Sosem égsz, ha félig égsz el!
Csak az a bűn, mit bűnnek érzel, s nem a vágy!
Menj, ha szép ígéret hajt,
Menj, hogy visszatérhess majd, így van jól!
Mindegy, vágyad hova hajt,
Minden út csak hazatart... így van jól!
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már.
Bárhogy fáj: Elmúltál!
Gyáva perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég.
Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Visszamenne, de ő már nem kell.
Érzi, hálátlan lett sorsa,
Keserű könnye arcát mossa.
Minden most kezdődik el,
aztán úgyis menni kell,
elfordul rólunk a Fény,
aztán nincsen több remény...
Kérlek, ne sírj, ha valami bánt,
Hívj, egy szó, s dalom érted kiált.
Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap,
Vágyom rád, oly messze vagy.
Voltam már lenn, és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Szabadon élek, szabadon érzek,
A szívemnek nincs akadály,
Csak hagyom, hogy égjen
És vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Hidd el végre,
csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged!
Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, - ami Téged mindig űz -,
az árnyék, lehetek a fény, akkor sem értenél!
Mit ér neked a szívem,
ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak,
de régen mást ölelsz?
Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Te vagy a kezdet, és te vagy a vég,
Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég,
Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél,
Mindig velem legyél!
Húszéves lesz lassan már a gyermek.
Álmainak fénye veszett már,
De hiszi, hogy új álmai lesznek,
És álmaiért újra harcba száll.
Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, és többé nem engedlek el.
Nem akarom, hogy azt hidd, jobb lettem,
Mert egy nap neked mindent megtettem,
Bennem minden a régi, Te rólam mást hittél,
Mert a vér nem válik, a vér nem válik vízzé.
Nem így terveztem,
Azt hittem, hogy csak egy kaland lesz, de nem!
Ilyet még nem éreztem,
Ha nincs mellettem, érzem, hogy elvesztem!
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel,
A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el,
Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat,
Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat.